Herberth Attila:

A hír döbbenetes: elment itt hagyott minket az az ember, az a JÁTÉKOS , akihez foghatóval nem találkoztam magyar gyephokipályákon. Igazi talentum volt (borzalmas ez a múlt idő). Tökéletesen ötvözte a magas szintű játékintelligenciát a briliáns technikai tudással, és ehhez társultak kiváló fizikai adottságai, a gyorsaság és a robbanékonyság – igazán szerencsésnek mondhatom, mondhatjuk magunkat, hogy egy csapatban játszhattunk.

Ilyenkor az embert megrohanják a régi emlékek: attól kezdve, hogy még mint gyerek, édesapja, Gyuszi bácsi elől menekülve, öccsével felmásztak az Építők nagytribünjének bádogtetejére a közös hokiélményeken, utazásokon, családi összejöveteleken át egészen az utolsó közös „fellépésünkig”, a gyeplabda napján megrendezett és persze megnyert öregfiúk-mérkőzésig.

Az ember önző, ezért a közös sikerek ugranak be először. Hiszen hogy is lehetne elfelejteni a közös gólörömöket, különösen ha a gólok az én átadásomból születtek, a tizenegy közösen kivívott bajnoki címet. A válogatott sikereket: pl. amikor Rómában az ő két szenzációs szólógóljával és az én egy szerény találatommal három nullra legyőztük az olaszokat, a gyeplabda Európa-bajnokságon való részvételt. A szerepléseket külföldi klubokban. A vendégjátékunkat a bolognai csapatban, amikor az összjátékunknak köszönhetően elért góllal győzelemre segítettük vendéglátóinkat. A felejthetetlen utazásokat Cagliariban, Angliában, Bakuban stb. stb. stb.

Az Építők csodabuszán való vég nélküli utazások makaópartijait, a müncheni mérkőzések utáni sörözéseket, a vámolások izgalmait, és még sorolhatnám napestig. Nehéz elfogadni, de ennek most már visszavonhatatlanul vége.

Búszúzásként a szomorúságon és elkeseredésen túl nem lehet mást mondani: hiányzol, jó utat, BŐR

Forrás: Építők Lapja 1981.szeptmber

Konorót Gábor az 1980-as terem bajnokcsapatban. (Forrás: Építők Hockey Club)

Forrás: Puskás György és Gabi.