Forrás: Forgács Milán, Építők HC facebook

Deli először 2004-ben az (levegővétel) Első Óbudai Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolában ismerte meg Herberth Pál közreműködésével a gyeplabdát. Ezt követően az évek alatt először utánpótlás, majd felnőtt szinten vált meghatározó játékossá.

A hálóőr idén bár kint már az osztrák Welsben védett, a teremben nagyszerű sikereket ért el mind a klubunkkal, mind a magyar válogatottal. A nemzeti együttessel ott volt a B csoportos férfi terem Európa-bajnokságon, amelyen a magyar válogatott eredményes szereplést zárt és a negyedik helyen végzett. Olaszországban pedig a EuroHockey Challenge I-es tornán elért történelmi feljutásból is kivette a részét.

A mindig jókedvű csapattársunk a magánéletében is megtalálta a boldogságot, családot alapított és Ausztriában képzeli el a jövőjét, emiatt intett búcsút a klubunknak.

Köszönjük az elmúlt 20 év áldozatos munkáját, hiányozni fogsz a csapatból, az ajtó pedig természetesen mindig nyitva fog állni a visszatérésre!

ÉHC: Mikor és hogyan kezdődött a gyeplabdával való kalandod?

2004-ben az általános iskolai osztályfőnököm, Herberth Pál által tartott délutáni „tömegsport” keretén belül próbáltam ki először a gyeplabdát.

ÉHC: Többnyire minden fiatal játékos csatár akar lenni és gólokat szerezni, de te kapus lettél. Mi késztetett erre?

Mivel nem szerettem futni, ezért más pozíció nem jöhetett szóba. Viccet félretéve, utánpótlásban még amikor volt több kapus is a csapatban, (sőt eleinte a felnőttek között is)játszottam csatár pozícióban, de mindig is jobban szerettem a góloktól megóvni a csapatomat.

ÉHC: A gyeplabdás kapusok közül valaki példakép volt a számodra?

Őszintén szólva nem. Azonban többen is vannak, akik hasznos tanácsokkal láttak el, segítették a fejlődésemet. Köztük említhetem Hermann Tamást, sőt a rivális csapatból Tápai Tibort is. Viszont külön ki szeretném emelni Kovács Jánost, hiszen 60 évesen még mindig remekül véd. Remélem rajtam sem fog fogni az idő ebben a korban!

ÉHC: A gyeplabda nem túl népszerű sport Magyarországon. Miért emellett döntöttél? Más sportokban is kipróbáltad magad?

Eleinte fociztam, majd utána a gyeplabdával együtt űztem a 2 sportot. Mivel fociban pont eljött az az idő, amikor már rendes nagykapura játszottunk, hamar rájöttem, hogy az adottságaim nem a legmegfelelőbbek ehhez a sporthoz ezen a poszton. Részben ennek köszönhetően, részben pedig annak, hogy élveztem gyeplabdázni az utóbbi mellett tettem le a voksom. Mást nem próbáltam ki fiatalabb koromban, viszont tavaly óta komolyabban foglalkozom a teniszezéssel is.

ÉHC: Mióta játszottál az Építők SC/HC csapatában?

2005-2006 körül már Építők színekben játszottam az aktuális korosztályos bajnokságokban.

ÉHC: Van valami (szituáció, mérkőzés, esemény, stb.) az Építők HC-nél végzett sportpályafutásod során, ami különös elégedettséget okozott, megragadt az emlékezetében?

Több is van. Az első az, amikor először terem bajnok lettem a csapattal, 2015-ben. Ott emlékszem remek formában védtem a döntőben. Utána kisebb szünet következik az emlékezetesebb pillanatokban. Ez részben köszönhető a formámban történő visszaesésnek is. A soron következő a 2022-es terem bajnokság, amire Wesselényi Márton (nagyon jó barátom a magánéletben is) győzködésére tértem vissza. Akkor már Tirolban éltem, és esélyem sem volt a gyeplabdával abban az időben foglalkozni, mivel ott a 200 km-es körzetben csapat sincs. Ennek ellenére a teljes terem szezont tekintve 2 edzéssel és 3 mérkőzéssel a hátam mögött sikerült a csapatot bajnoki címhez segíteni. Végül, de nem utolsó sorban a 2024-es EuroHockey Challange I-es torna, ahol 2. helyen végzett a csapatunk, ezzel rég nem látott magasságokba emelve a Magyar teremgyeplabda kvótát. (EuroHockey Trophy csoport. a szerk.)

ÉHC: Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?

Ha választanom kéne csapatszinten a három fent említett esemény közül egyértelműen a 2024-es EuroHockey Challange I. 2. helyezését emelném ki. A Magyar Válogatottat tekintve, pedig abszolút megható és máig libabőrős élményt nyújt, hogy ugyanebben az évben (2024) hazai közönség előtt védhettem az Európa Bajnokság B. csoportjában a csapatunk kapuját. Itt külön kiemelném, hogy hosszú kihagyás után tértem/térhettem vissza a válogatottba.

ÉHC: Miért hagyod el az Építők HC-t?

- Igazából ez már egyszer megtörtént, amikor Tirolba költöztem, de mivel akkor csapat sem volt a közelben és még családom sem volt, ezért még össze tudtam egyeztetni az alkalmankénti hazautazást (1.300 km oda-vissza) a magánéletemmel. Jelenleg már mivel van feleségem és kisfiam, ezért igaz, hogy már csak 900 km-t kéne ingáznom, mivel közelebb költöztünk, de már a közelben van egy osztrák gyeplabda csapat, ami kényelmesebb megoldásnak bizonyul. Továbbá Petővári Balázs (szintén nagyon jó barátom) személyében tovább erősödött a kapus poszt a csapatban, így „nyugodtabb” szívvel tudom elhagyni a csapatot. Egy esetleges visszatérést azonban soha nem zárnék ki!

ÉHC: Még mindig nagyszerű kapus vagy. Idén a terem Európa Bajnokságon kapusként védted a Magyar válogatott kapuját, az Építők HC csapatával pedig feljutottál az EuroHockey Trophyba. Külföldön szeretnéd folytatni a gyeplabda-pályafutásodat?

Mivel életvitel szempontjából külföldön élek, és családom is van így más választásom nem nagyon van/volt. Továbbá a HC Wels csapatával sikerült kivívni a biztos feljutást az Osztrák II. bajnokságba nagypályán (teremben pedig eddig is ott szerepeltek), így szeretném ott is megmérettetni magamat.

ÉHC: Mit mondanál a fiatalabb csapattársaidnak? Miért érdemes gyeplabdázni? Miért érdemes az Építők HC-ban játszani? Miért érdemes gyeplabdázni?

Ezt a kérdést már sokszor megkaptam… Mivel nem egy elismert sport Magyarországon, kevés támogatással, ezért az utazásokhoz sokszor önerő is kell/kellett. Azonban a szemem előtt mindig az lebíegett, hogy lehet, hogy ebből a sportból nem tudok megélni, viszont nagyon élvezem csinálni és többek között pont a fent említett emlékek igazolták, hogy jól választottam. Az Építőknél mindig egy családias, befogadó légkör van/volt. Mivel itthon nincs sok csapat, ezért igazából a fiataloknak sok választásuk nincs. 2 patinásabb klub van jelenleg, az Építők HC és a Soroksár HC. Hogy ezek közül miért az Építők HC-ban játsszon valaki? Erre a kérdésre talán Petővári Balázs jobban tudna válaszolni, aki hiába játszott közel 20 évet a Soroksárban, egy fogadás után eleinte 1 évre az Építőkhöz került, majd úgy döntött, hogy tovább marad a kék-fehér csapatban.

ÉHC: Olaszországban az Építők HC legutóbbi győztes meccse után megígérted, hogy eljössz szurkolni a csapattársaidnak a Magyar Bajnokság döntőjére Mödlingbe. Érvényes még ez az ígéret?

Nem szeretem megszegni az ígéreteimet, viszont az aktuális csapatommal sajnos pont ugyanakkor kezdődik egy mérkőzésem, amikor a döntő, így nem tudok a helyszínen jelen lenni. Azonban az biztos, hogy a mérkőzés lefújása után egyből a telefonomhoz veszem az irányt, amin remélhetőleg már vár az az üzenet, hogy: győztünk!!!

Hajrá Építők!