Temetése 2025. június 19-én, 10:30-kor lesz a Farkasréti temetőben.

Kiss István az 1985-ös baknokcsapatban.

Herbert Attila, csapattárs

Sajnos már megint egy gyászkeretes hír, ”elhunyt Kis István, élt 72 évet”. Eddig jutottam gondolatban amikor derült égből villámcsapásként tört rám a felismerés, hiszen ő mi Kiss Pistánk, alias KOPASZ. Pokoli érzés, senkinek sem kívánom, amikor egy távolinak vélt, halott iránt érzett részvétet az ember szívéhez oly kedves oly közelálló személy halálának híre okozta bánat és keserűség váltja fel.

Ekkor megcsörrent a telefon a régi ellenfél csapatkapitánya volt a vonalban. „Most hallottuk a szörnyű hírt, hogy nem sokkal azután, hogy meghalt edzőtök, most a híres bajnokcsapatotok szürke eminenciása távozott az élők sorából. Fogadjátok részvétünket.

Micsoda baromság, még hogy szürke egyéniség. Csak az mondhat ilyet, aki csak távolról ismerte csapatunkat. Mert mi, akik olyan szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy hosszú évekig. évtizedetekig együtt játszhattunk Kiss Pistával pontosan tudjuk, hogy sok mindent lehettet állítani Kopaszról, de hogy szürke egyéniség lett volna ??????????

Na rend kedvéért azért játszunk el a gondolattal és vegyük sorba Kopasz játékosi erényeit:

• Na jó, nem volt egy nagyon gyors szellőlábú, de érdekes módon mindig ott volt, még a leggyorsabb ellenfelekkel szemben is, ahol közbe kellett lépni és Ő közbe is lépett. A védekezés és a megbízhatóság mintaképe volt, olyan egyéniség, akire mi fel lehetett építeni a csapatot.
• Nem az Ő elsődleges feladata volt a csapatjáték szervezése, de meglepően minden labdájának szeme volt.
• Nem volt egy labdazsonglőr: De érdekes módon tőle sosem pattantak el, még a legerősebben meglőtt labdák sem, biztos valami ragasztóval volt bekenve az ütője, vagy csak az irigység beszél belőlem.
• Nem volt híresen nagy ”gólvágó”, de mindannyian emlékezünk meccseket eldöntő góljaira.

Szóval, hogy is van ez, hogy semmiben sem volt a legkiemelkedőbb, de a hoki minden elemében az átlagosnál sokkal, de sokkal jobb képességekkel rendelkezett. Ez csak a legnagyobbaknak adatik meg és bátran állíthatom Kopasz ezek közé a kiemelkedő egyéniségek közé tartozott.

Ilyenkor, ez csak természetes, az emlékek – a sok közösen megvívott nagy csata, mérkőzés, edzések , hosszú utazások stb. --méhkasként zsonganak az ember fejében és eközben hírtelen beugrott, hiszen a részvétet nyilvánító ellenfél - és semmiképpen sem ellenség - csapatkapitánya nem játékosról hanem, mint csapatunk szürke eminenciásáról emlékezett meg Kopaszról. Mit is jelent valójában a szürke eminenciás kifejezés?

A szürke eminenciás az, aki valakiknek – lásd esetünkben Építők hoki csapata-- fontos embere, aki a feladatok oroszlánrészét végzi, de maga a háttérben marad. És valóban, utólag igazat kell adni a kondoleálónak - akinek ezúton is köszönettel tartozunk az emberi gesztusa miatt-- KOPASZ valóban az volt. Igen ő volt csapatunk SZÜRKE EMINENCIÁSA !

És erre csak a lehető legnagyobb elismeréssel beszélhetünk, mert egyértelmű, hogy minden régi, jelenlegi és megkockáztatom jövőbeli játékos joggal lehet büszke arra, hogy ilyen Kopasz, jó legyen Kiss Pista, a klubunk, az ÉPÍTŐK tagja volt.