Dariusz Markiewicz, Az Építők HC vezető edzője:
A magyar terem bajnokságot összegezve elmondható, hogy minden változatlan. A bajnokságban részt vevő öt csapat közül kettő, a Soroksár és az Építők, hagyományosan jelentős előnyt szerzett a többi csapattal szemben. Zsiga és Norbi nem vett részt az idei versenyeken, Samuel pedig az első néhány mérkőzés után kiesett a felállásból. Ez egy nagy visszalépés volt, amelyet a verseny egész ideje alatt éreztünk. Az alapszakaszt a Soroksár mögött, hat ponttal lemaradva a második helyen zártuk. Sajnos a magyar bajnoki címért folyó küzdelemben két mérkőzést is elveszítettük közvetlen riválisunkkal szemben. Mindkét mérkőzésen egyértelmű vereséget szenvedtünk. Olyan helyzetbe kerültünk, hogy fel kellett zárkózni az ellenfélhez. A gólkülönbség azonban túl nagy volt, és túl kevés idő maradt kedvező eredmény elérésére. Ezeken a mérkőzéseken különösen csalódást okozott a magas letámadásunk, mivel ellenfeleinknek túl sok helyük volt, főleg a pálya közepén, ahonnan hatékonyan támadták a kapunkat. Problémák voltak a labda kivezetésével is a Soroksár nyomása alatt, akik idén sokkal merészebben játszottak, gyakran törtek fel középen. Az állandó játékelemeket valamivel jobban teljesítettük, mint az előző szezonban, de még hosszú út áll előttünk. A kiskornerből való hatékonyságunk a kulcsfontosságú mérkőzéseken, nem maradunk le ellenfeleinkhez képest.
Az F4 előtt a hangulat nem volt túl jó. Azonban mindenki motivált volt. Meg akartuk nyerni ezt a döntőt. Tudtuk, hogy ez lehetséges, de a szezon lehető legjobb játékát kellett hoznunk. Taktikailag nem ugyan úgy játszhattunk, mint a rendes szezonban. Javítottunk a védekezésünkön és a letámadás alóli kijövetelen, kidolgoztunk variációkat a kiskornerekre lövésére és támadására, sőt még a büntetőlövésekre is. Megváltoztattuk a cserék sorrendjét is úgy, hogy a legerősebb öt játékos legyen a pályán a kulcsfontosságú pillanatokban. Felkészültünk egy esetleges büntetőpárbajra is. A terv az volt, hogy minél tovább megőrizzük a kedvező vagy legalábbis nyitott eredményt. Nem engedhettük meg, hogy az ellenfél, mint a korábbi mérkőzéseken, 1-2 gólnál nagyobb előnyt szerezzen. Vártuk a megfelelő pillanatot, hogy nyomást gyakoroljunk és megfordítsuk az eredményt. Ez a terv az első három negyedben megvalósult. Bár a Soroksár vezetést szerzett, mi minden alkalommal góllal válaszoltunk, így döntetlen lett az állás. Végül az utolsó negyedben megadatott a lehetőség, ellenfeleink kezdtek idegesebbek lenni, több lapot is kaptak, és egy ideig 6-4-es előnnyel is játszottunk.
Ez volt a pillanat, amelyre vártunk, most már a mi javunkra fordíthattuk a mérkőzést. Kiskornert harcoltunk ki. A terv az ilyen helyzetre előre meg volt beszélve és átgyakorolva. A végrehajtás sikertelen volt, nem szereztünk gólt. Az idő fogyott, a büntetett soroksári játékosok visszatértek a pályára. Még mindig 5-4-re vesztettünk. Két perccel a vége előtt kapus nélkül, hat mezőnyjátékossal játszottunk. Előnyben voltunk, támadtunk, és a mérkőzésből még tíz másodperc volt hátra, amikor újabb kiskornert kaptunk. Sajnos ezt sem sikerült gólra váltanunk. Vesztettünk.
Ez egy kiegyenlített mérkőzés volt, valószínűleg a legjobb, amit ebben a szezonban játszottunk. Bármelyik csapat nyerhetett volna. Az egész terem szezont figyelembe véve azonban el kell ismerni, hogy Soroksár érdemelte meg az idei bajnoki címet.
Előttünk áll a nagypályás bajnokság második fordulója. Az őszi forduló után vezetjük a tabellát. Harcolni fogunk a nagypályás magyar bajnoki cím megőrzéséért!
Fotó: Magyar Gyeplabda Szakszövetség